Kata szüléstörténete 2020.08.31.

Néhány napja kaptam Kata szüléstörténetét, olvassátok el feltétlen, elképesztően ügyes volt mindenki! Igaz, mint majd látjátok, nem elsőre ugrotta meg ezt a csodálatos szülésélményt Kata, hanem másodjára, a második gyermekénél, de ez is nagyon tanulságos. Írtam is Katának, hogy az az én nagy álmom, folyamatos kívánságom, hogy minden kismamának elsőre összejöjjön az, ami sokaknak csak másodjára, harmadjára.
Mert minden nő, minden várandósság, minden baba, minden szülés egyedi és megismételhetetlen, és mindegyiknek jár a lehető legháborítatlanabb és legtermészetesebb megélése ennek a csodálatos élménynek, ami a szülés és születés. Sokan vagyunk, akik minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a kismamák és párjaik teljes mértékben, testileg és lelkileg is felkészüljenek erre a „beavatásra”. Sokan vagyunk, akik azon dolgozunk, hogy a kórházak és az egész ellátó hálózat is ebben a szellemiségben szolgálja a magyar családokat. Hiszem, hogy ha mind összefogunk, ez a szép cél megvalósulhat.
Gratulálunk, Kata! Elképesztő tudatossággal készültél a második szülésedre, le a kalappal, sokat tanulhattunk tőled, köszönöm, hogy leírtad és megosztottad velünk, a gyönyörű babafotót is! Sok boldogságot kívánunk ??
„Kedves Éva,
a második szülésélményemet szeretném megosztani veled, veletek. Megelőlegezném, hogy a szülésfelkészítőd, amin az első terhességem alatt voltam, úgy gondolom, hogy most ért be nálam, ezért is tartom fontosnak, hogy megírjam nektek, neked a tapasztalataim.
Az első szülésem indították, elég keserves volt, rengeteg beavatkozással, de végül megúsztam a császárt, ami úgy gondolom, hogy főleg a dokimnak volt köszönhető. Negatív élmény volt, hogy az akkori szülésznőm kézzel tágított egy méhszájvizsgálatnál, ami után egy napig görcsöltem és véreztem, a szülés meg persze nem indult be. Az akkori önismereti és egyéb felkészültségemet jól jellemzi, hogy végig azt éreztem, hogy nem passzolunk a szülésznővel, nem volt szimpatikus, de nem váltottam.
A mostani szülésre fejben rengeteget készültem. És persze szülésznőt is váltottam.
Hogyan készültem? Újraolvastam a doksit, amit a felkészítő után küldtél. Elolvastam a Szülés, ahol én irányítok című könyvet, és szinte mindennap a Hoztam e világra videóit néztem. Az utóbbi rengeteget segített végiggondolni az előző szülésem, nagyon sokat sírtam rajtuk (meghatottságtól is, ugye a hormonok ?). Két gondolatot emelnék ki, ezek nekem megvilágító erejűek voltak: az egyik, hogy a szülés az akkori önismereti állapotunkat tükrözi (vagyis benne van minden) – a megküzdési stratégiáinkat, az önbecsülésünket, tudatosságunkat stb. A másikat egy szülésznőnél olvastam: hogy a szülő nők sokszor beléjük helyezik úgymond az üdvösségüket – nekem ez azt jelentette, hogy fontos az ő jelenlétük, de az még fontosabb, hogy én mit akarok, hogy fontos, hogy akarjak valamit, ne csak ráhagyatkozzak valakire.
Itthon átbeszéltem a férjemmel, hogy mit akarok és mit nem (pl. oxitocint kizártam, mert az előző szülésemnél ott „vesztettem el” a testem teljesen), ő leírta egy lapra. Őszintén megmondom, hogy konfliktusos volt, mert megkérdezte, hogy akkor én felül akarom-e bírálni az orvost és a szülésznőt, és akkor minek fogadjuk fel őket, ha nem bízom bennük. Fogas kérdések voltak… ebben is meg kellett hoznom a saját válaszaimat. ?? És nehéz volt azért is, mert azt kellett mondanom a férjemnek, hogy nem azt kérem, hogy megértse és egyetértsen, hanem hogy mellettem álljon és támogasson. Azt hiszem, ezzel a legnehezebb részen túl is estem. ?
A 39. héten indult meg Dani. Addig is rengeteg jóslófájásom volt, rendszeresek is, de aztán nem futottak ki sehova. Aznap jött anyukám, elvitte a nagyobbik gyereket játszózni. Mi teljesen spontán összebújtunk a férjemmel, majd elmentünk könyveket nézegetni a könyvesboltba. Már ott is éreztem, hogy jönnek a fájások, de csak 10 percesek voltak, viszont mintha erősebbek lettek volna, mint addig. Utána megebédeltünk egy kis helyi étteremben anyummal, Marcival és a férjemmel. Nagyon szép nap volt, olyan felhőtlennek tűnt minden. A délutáni alváskor már nem tudtam aludni Marcival. Ki is próbáltam, hogy négykézláb végtelen jeleknél erősödik-e a fájás, és igen. Ebben meg is nyugodtam, de még mindig nem gondoltam, hogy biztos, hogy lesz ebből valami. Anyum délután elment, én pedig mondtam a férjemnek, hogy vigye el Marcit, mert be akarok ülni egy kád vízbe, hogy lássuk, lesz-e ebből szülés. Nem erősödtek a fájások, viszont 4-5 percesekre beálltak, amikor kiszálltam. Minden fájásnál beleengedtem magam a fájásba, nyitott laza szájjal vizualizáltam, ahogy nyílik a méhszáj – nagyon fókuszáltam, hogy ez minden egyesnél így legyen. Közben éreztem, ahogy a baba csúszik lassan-lassan lefelé. Nekem állva volt akkor a legkényelmesebb vajúdni, fájásoknál belekapaszkodtam, amibe tudtam. Szépen tisztult a szervezetem is magától. Ekkor már éreztem, hogy akkor ma biztos, hogy találkozunk Danival. ? A fájásszünetekben rengeteg energiám volt, jöttem és mentem, pakolásztam a kórházi cuccot. Amikor a férjem és Marci hazajöttek, mondtam, hogy jöjjön a másik nagymama, mert indulunk a kórházba. A szülésznőmet, amikor felhívtam, már 3 percesek voltak a fájások. Amíg mindenki elkészült, nekem a wc-n volt a legkényelmesebb ülni, ez az igazság. ?
A kórházba érve már ott volt a szülésznőm, valahogy nagyon vidámak voltunk mindketten. Megvizsgált, és meglepődve mondta, hogy 7 centis a méhszáj. Ezen mondjuk én is csodálkoztam. ? Ctg-re tett, egy pár percig kellett ott ülnöm, de igazából ülve is jólesett vajúdni. Amikor felállhattam, akkor mondta a szülésznő, hogy burkot repesztene. Mondtam, hogy jó (ez „tűrt” kategória volt a listán ?), de utána szeretnék nyomni. Mondta, hűha, akkor itt csinálja az ágyon. Akkor már elsimult a méhszájam. Megtapasztaltam azt is, hogy tolófájások előtt van egy kis szünet, amikor lehet szusszani. Feküdtem az ágyon kitolásnál, de kérésre majdnem teljesen felállították az ágy fejét, így ez a félig ülő pozíció viszonylag kényelmes is volt, a férjem és a dokim pedig fogta a kezem. Nagyon érdekes tapasztalatom, hogy a kitolási szakaszra nem készültem fejben, úgy voltam vele, hogy az már simán meglesz. Ezért valahogy meg is ijedtem, hogy juj, ez mennyire nagyon feszít. A szülésznő lendített át rajta: mondta, hogy ne lepődjek meg, hogy feszít a baba feje, toljak, ha úgy érzem, a levegőt pedig lefele irányítsam. Megfoghattam a baba fejét is félúton. Gátmetszés végül lett, az előző szülésem miatti hegesedés miatt. (Ezt később nehezen dolgoztam fel, de nem a mostani, hanem a korábbi szülés miatt.) Aztán kibújt Dani 20:40-kor, 3290 grammal. ? Eufória. ? A köldökzsinórt kérésre nem azonnal vágta el a szülésznő, megvárta, amíg teljesen elfehéredik, a kisbabánknak ezért szép élénk színe is lett. Utána azonnal aranyórát kaptunk, kb. egy óra után vitték el Danit, de úgy, hogy szóltak, hogy a férjem is menjen (aki mondjuk eleve ment volna), semmi fürdetés, csak mérés. Öltöztetni is a férjem öltöztette fel. Utána még kaptunk vagy egy órát közösen.
Nekem összességében az a stratégia jött be, hogy nem előre mondom el a szülésznőnek, hogy mit akarok és mit nem, hanem ott tudok annyira fókuszált lenni, hogy mondjam, hogy mit szeretnék. Ehhez nekem az kellett, hogy nagyon erősen tudjam, hogy mit akarok. Csodálatos, könnyű és gyógyító szülés volt. Szeretném megköszönni, hogy elindítottál azon az úton, ami mostanra ért be.



Kövess minket a Facebook-on!